Νέαρχος ὁ Ναύτης ἐν τῷ Δικαστηρίῳ, ἢ Περὶ τοῦ Μὴ Λέγειν Ἃ Μὴ Οἶσθα
---
Ἦν ποτε ναύτης τις ὀνόματιnomine (δοτ. ἑν. οὐδ. γ' κλίσ.) — dativus respectus, indicat nomen proprium personae Νέαρχος, ἀνὴρ δεινὸς μὲν πλεῖν, δεινὸς δὲ πίνειν, ἀδύνατος δὲ σιωπᾶνtacere (ἀπρμφ. ἐνεστ. ἐνεργ.) — infinitivus ab 'ἀδύνατος' dependens, significat silentium servare. Οὗτος δέ ποτε κατέβηdescendit (ἀορ. β' ὁριστ. ἐνεργ. γ' ἑν.) — verbum compositum ex 'κατά' et 'βαίνω', aoristus secundus irregularis εἰς τὴν ἀγοράν, καὶ εἶδε πολλοὺς πολίτας σπεύδονταςfestinantes (μτχ. ἐνεστ. ἐνεργ. αἰτ. πλ. ἀρσ.) — participium in accusativo cum 'εἶδε' coniunctum, indicat motum celere πρὸς τὸ δικαστήριον.
"ΠοῖQuo (ἐπίρρ. τόπου) — adverbium interrogativum loci, 'quo (loco/tenditis)' βαδίζετε, ὦ ἄνδρες;" ἤρετοinterrogavit (ἀορ. ὁριστ. μέσ. γ' ἑν.) — verbum defectivum 'ἔρομαι', medium cum vi activa, de interrogatione usurpatum ὁ Νέαρχος.
"Εἰς δίκην," ἔφηinquit/dixit (παρατ. ὁριστ. ἐνεργ. γ' ἑν.) — verbum defectivum 'φημί', frequentissimum in narrationibus ad verba alicuius introducenda τις τῶν πολιτῶν. "Θεμιστοκλῆς γὰρ ὁ ἔμπορος κατηγορεῖaccusat (ἐνεστ. ὁριστ. ἐνεργ. γ' ἑν.) — verbum compositum ex 'κατά' et 'ἀγορεύω', regit genitivum personae accusatae Πολυκλείτου τοῦ τέκτονοςfabri/carpentarii (γεν. ἑν. ἀρσ.) — nomen commune, significat artificem qui ligno vel lapide operatur ὅτι ἔκλεψεsurripuit/furata est (ἀορ. ὁριστ. ἐνεργ. γ' ἑν.) — a verbo 'κλέπτω', verbum simplex de furto usurpatum τὴν ναῦν αὐτοῦ."
Ὁ δὲ Νέαρχος, καίπερ οὐδέποτε ἰδὼν οὔτε τὸν Θεμιστοκλέα οὔτε τὸν Πολύκλειτον, ἐβόαclamabat (παρατ. ὁριστ. ἐνεργ. γ' ἑν.) — a verbo 'βοάω', significat vehementem et repetitam exclamationem μεγάλῃ τῇ φωνῇ· "Ἐγὼ οἶδαscio (παρακ. ὁριστ. ἐνεργ. α' ἑν.) — verbum defectivum, forma perfecti cum vi praesentis, a radice *ϝιδ- περὶ τούτου παντός· ναύτης γάρ εἰμι· πάντα τὰ περὶ τὰς ναῦς ἐπίσταμαιintellego/peritus sum (ἐνεστ. ὁριστ. μέσ. α' ἑν.) — verbum deponens, subtilius quam 'οἶδα': non solum scire sed etiam arte et usu callere significat!"
Εἰσελθὼν οὖν εἰς τὸ δικαστήριον, κατέστηconstitit / se statuit (ἀορ. β' ὁριστ. ἐνεργ. γ' ἑν. < καθίστημι) — verbum compositum ex 'κατά' et 'ἵστημι'; hic significat 'se collocare in loco' ἐν μέσῳ τῶν δικαστῶν καὶ ἤρξατο λέγειν θαρσαλέωςaudacter / confidenter (ἐπίρρ. < θαρσαλέος) — adverbium a θαρσαλέος derivatum, indicat animum fortem et audacem. Ἔλεγε δὲ περὶ μὲν τῶν ἀνέμων πολλά, περὶ δὲ τοῦ Πόντου ἔτι πλείω, περὶ δὲ μιᾶς τρικυμίαςfluctus maximi / triplex unda (γεν. ἑν. θηλ. < τρικυμία) — proprie 'tertius fluctus', qui maximus esse credebatur; tempestas gravissima ἣν αὐτὸς εἶδε πρὸ εἴκοσι ἐτῶν, πάντων πλεῖστα.
Ὁ δὲ ἄρχων, ἀνὴρ σεμνὸς καὶ βραδύς, ἤρετοinterrogavit / quaesivit (ἀορ. β' ὁριστ. μέσ. γ' ἑν. < ἐρωτάω / ἔρομαι) — forma poetica et Attica verbi ἐρωτάω; medium cum sensu activo saepe usurpatur πράωςleniter / clementer (ἐπίρρ. < πρᾷος) — adverbium a πρᾷος derivatum, indicat mansuetudinem et lenitatem animi· "Ὦ ξένε, σὺ δὲ τίς εἶ; καὶ τί οἶσθα περὶ τῆσδε τῆς δίκηςhuius litis / huius causae (γεν. ἑν. θηλ., δεικτ. ἀντων. + ὄνομ.) — δίκη hic significat 'causam iudicialem'; τῆσδε est demonstrativum praesens indicans;"
"Οὐδέν," ἀπεκρίνατοrespondit (ἀορ. α' ὁριστ. μέσ. γ' ἑν. < ἀποκρίνομαι) — verbum compositum ex 'ἀπό' et 'κρίνω'; medium semper fere in hac significatione usurpatur ὁ Νέαρχος ἀληθῶς, οὐ γιγνώσκων ὅτι ἀληθῆ λέγειnon intellegens se vera dicere (μτχ. ἐνεστ. ἐνεργ. ὀνομ. ἑν. ἀρσ. + εἰδικ. πρότ.) — constructio ironica: Nearchus vere respondit, sed ignorabat se id facere; ὅτι cum indicativo in oratione obliqua.
Γέλως δὲ πολὺς ἐγένετο ἐν παντὶ τῷ δικαστηρίῳiudicio (δοτ. ἑν. οὐδ.) — locus ubi iudicia fiunt; 'tribunal' vel 'curia iudiciaria'. Οἵ τε δικασταὶ καὶ οἱ κατήγοροιaccusatores (ὀνομ. πλ. ἀρσ.) — a verbo 'κατηγορέω', qui aliquem accusant in iudicio καὶ αὐτὸς δὲ ὁ Πολύκλειτος ὁ φεύγωνreus (μτχ. ἐνεστ. ἐνεργ. ὀνομ. ἑν. ἀρσ.) — participium pro substantivo: is qui in iudicio 'fugit' accusationem, i.e. reus ἐγέλων ἀκρατῶςintemperanter (ἐπίρρ.) — sine temperantia vel modo; indicat risum effrenatum et incoercibilem.
Ὁ δὲ Νέαρχος, ἐρυθριῶνerubescens (μτχ. ἐνεστ. ἐνεργ. ὀνομ. ἑν. ἀρσ.) — a verbo 'ἐρυθριάω', rubore suffundi propter pudorem ὥσπερ κάραβος ἑψημένοςcancer coctus (ὀνομ. ἑν. ἀρσ. + μτχ. παρακ. παθ.) — imago comica: cancer elixus rubescit; Nearchus rubore perfusus illi comparatur, ἐξῆλθε σιωπῇsilentio (δοτ. ἑν. θηλ.) — dativus modi a 'σιωπή': sine ullo verbo, tacitus, ἐζήτει δὲ οἶνον ὅσον τάχισταquam celerrime (ἐπίρρ. ἔκφρ.) — idioma Atticum pro 'quam celerrime'; indicat maximam festinationem.
---
**Ὁ τοῦ μύθου λόγος οὗτός ἐστιν·**
Ὁ σοφὸς πολλὰ εἰδὼς ὀλίγα λέγει· ὁ δὲ ἄφρωνstultus / insipiens (ἐπίθ. ὀνομ. ἑν. ἀρσ.) — compositum ex privativo 'ἀ-' et 'φρήν', id est 'mentis expers' ὀλίγα εἰδὼς πολλὰ λέγει. Χαλεπώτατον δὲ τῶν ἁπάντων ἐστὶ τοῦτο γνῶναιcognoscere / intellegere (ἀπρμφ. ἀορ. β' ἐνεργ.) — infinitivus aoristi secundi a verbo 'γιγνώσκω', hic subiectum logicum enuntiati· ὅτι ἃ μὴ οἶσθα, οὐκ οἶσθα.
← Πάλιν εἰς πάσας τὰς ἱστορίας